Rika egyedül ment haza, mert nem akarta zavarni a Zoey és Mark között kibontakozott kapcsolatot. Besétált a lakásba és letette az iskolatáskáját, majd elindult a vadmacskávézóba.

                                                       ***

Mikor odaért felvette a ruháját aminek felsője rózsaszín és szoknyája narancssárga volt. Elliot rögtön közölte vele, hogy álljon munkába. Rika úgy dolgozott mint egy rendes pincérnő. A többiek később érkeztek meg, mert sokáig voltak a suliban. Sőt… Renée és Zoey be sem jöttek…

-Hol van Zoey?- mérgelődött Elliot.

-Ööö… a barátjával beszélget… azt hiszem Markkal… igen vele- felelte gyermekes ártatlansággal Rika.- De hol van Renée?

-Fotózáson. De Zoey Markkal van?- álmélkodott Elliot- Azt hittem összevesztek…

-Ma suli után odament hozzá és beszélgettek, ezért léptem le gyorsan- fojtotta a srácba a szót Rika.

-Mi?? Zoey összejött újból Markkal?- hallotta meg Corina a beszélgetés lényegét, és érdeklődve szállt be a csevegésbe Kikkivel az élen.

-Nem tudom, de szerintem kibékültek- felelte Rika.

-Aha…- szólalt meg Elliot- csak ennyit akartam tudni- és elindult a szobája felé…

-Jéé… Renée… Már is megjöttél?- kérdezte Bridgitte az ajtón belépő híres embert.

-Igen. Nahát, hol van Zoey? Általában mindig itt szokott lenni…-nézett körül a lila hajú lány.

-Markkal van…- és beszámoltak Renéenek a történtekről…

-Jól van cicák vége a pletyka partynak- szólalt meg Zoey hangján egy hölgy.

-Zoey?- kiáltottak fel álmélkodva a „pincérlányok”.- Mesélj!- és körbevették a most érkező barátnőjüket. A lány pedig elmesélte hogyan békültek ki Markkal…

-Nahát Zoey gratulálok- kezdte Bridgitte.

-Ez jó- folytatta Kikki.

-Csak szerencséje volt- fejezte be Corina .De titokban örült, hogy Zoey és Mark között minden rendben.

-Na jól van, de most már menjünk dolgozni, mert Elliot leharapja a fejünket…- csajok szétszóródtak, hogy újból kiszolgálják a vendégeket. Mikor a napnak utolsó sugarai a föld „szélénél” narancsos-vöröses fátyolba borultak, a lányok a földel egy szintre kerültek a fáradságtól. Úgy érezték mintha egy-egy 200 kilós súly lenne a kezükhöz láncolva.

-Na lányok, ki kér egy ruhát?- lépett be Elliot zsebre tett kézzel.

-Én!- hangzott Kikki felől egy hang.

-Én is!- szólalt meg Zoey, de a srác nem nézett rá.- Hahó, Hahó! Elli én kérek!

-Nem Elli hanem Elliot a nevem- felelte flegmán a fiú.

-Tényleg kapunk ruhát Elli?- észre sem véve előző mondatát a srácnak a lány.

-Nem – felelte a legnagyobb természetességgel.

-Óóó… ez nem fer!- nyafogott Zoey.

-Én csak próbállak rávilágítani milyen az élet- hagyta rá Elliot.

A lányok kitakarították a kávézót, persze Zoey mondta közben a magáét….  Corina és Renée együtt mentek haza elsőnek, majd, Kikki: aki után Bridgitte rohant…

-Rika, mehetünk?- szólalt meg ásítva Zoey.

-Menjél. Én még beszélek Elliottal- válaszolt Rika.

-Nem baj, ha megyek?

-Nem- és elindult Elliot szobája felé.

-Hát, jó, szia!- és Zoey kiment a kávézóból….

Rika hamar rátalált Elliotra, igaz nem a szobájában a srácnak. Bekopogott az ajtón és válaszként egy igent kapott. Belépett. Egy kék szobában találta magát, ahol különféle műszerek és pár számítógép foglalt helyet. Rika ilyen dolgokat még sose látott( kivéve a számítógépeket). A helyiségben egy ablak sem volt. Ámuló arccal figyelte a szobát, mint egy kisgyerek. Elliot ezt észrevette, mert megszólította a lányt.

-Miben segíthetek?

-Kérdezni szeretnék vmit…. Hátha te tudod a választ…- hangzott a félénk felelet.

-Hallgatlak, ülj le- udvariaskodott a srác.

-Tudod amikor átváltoztam- foglalt helyet és nézett a fiúra. Az ezt a kijelentést egy fejbólintással jutalmazta, jelezve, hogy tudja miről beszél a lány.- Akkor olyan füleim nőttek, mint Zoeynak, de farkam nem volt. Hogy lehet ez?

-Fogalmam sincs- mesélte tömören véleményét Elliot.- De…. végülis megnézhetem közelebbről a DNS-ed, akkor talán megtudhatjuk, hogy mi a hasonlóság közted és Zoey között… elvégre én is úgy tudtam, hogy csak egy hegyi macska van…Különben is Zoeyről már meg van minden információ a gépen. Na akkor beleegyezel, megnézhetem?- folytatta monológját a srác.

-Igen- hangzott Rika válasza, ezután Elliot elkezdte a „vérvételt” és babrált egy ideig a gépen. Mikor végzett csak ennyit mondott:

-Úr isten!

-Mi az?- állt fel a lány és a fiú mögé lépett.

-Látod, ez a felső rubrika Zoeyé, az alsó a tiéd- mutatott a monitorra- csak 10% az eltérés kettőtök DNS-e között.

-De hát ez, hogy lehet?- értetlenkedett Rika.

-Mond a szüleid nevét!- adta ki az utasítást a a lánynak Elliot.

-Mitsuko Lee és Jake Schell- válaszolt gépiesen a lány. A srác beírta a neveket. Pár perc múlva….

-Ez az!- kiáltott fel Elliot, de hangjában meglepettség volt.

-Mi az? –kérdezte izgatottan Rika.

-az ükapáitok… ikrek voltak. Ez 4 generációkénet nagyon ritkán: ismétlem ritkán, történik meg, hogy a DNS-e a leszármazottaknak hasonló vagy ugyan olyan lesz…Ezért hasonlítotok ennyire. Ahogy látom az ükapáitok ükapjuknak az ükapjai is ikrek voltak.- mesélte mérései jelentését Elliot.

-Úgy érted, hogy én és Zoey rokonok vagyunk?- fogta fel lassan a helyzetet Rika.

-Igen -hangzotta tömör felelet.

-De ez lehetetlen, hogy ennyire hasonlítson a DNS-ünk…

-Ebben az esetben nem… mint ahogy már mondtam az ükapáitoknál is ugyanaz volt a helyzet mint nálatok- fejezte be monológját a srác.

-Aha… Hát köszi mindent… azt hiszem én most megyek…- búcsúzott a lány.

-Mond el Zoeynak amit hallottál, ahogy észrevettem jól kijöttök, biztos örül majd neki, ha megtudja, hogy rokonok vagytok-szólalt meg Elliot.